Házi marlenka mézes-diós lapokkal és karamellás krémmel
Vékony mézes lapok, vajas karamellkrém és darált dió: a boltban drága marlenka otthon egy éjszaka pihentetés után puhára érik.
Tovább olvasom →Szeletek, kockák, rétesek és kevert sütemények – a kávé mellé, vendégvárásra és ünnepekre.
Vékony mézes lapok, vajas karamellkrém és darált dió: a boltban drága marlenka otthon egy éjszaka pihentetés után puhára érik.
Tovább olvasom →Puha piskóta, hűs tejfölös-tejszínes krém és élénk narancsos pudingréteg: a nyolcvanas évek születésnapjainak kedvenc szelete.
Tovább olvasom →Puha, kevert muffin, a tetején ropogós fahéjas-diós cukorkéreggel, pont olyan illattal, mint a vásári kürtőskalács, de kelesztés nélkül.
Tovább olvasom →Lyukacsos belű, csavart házi gyökérkenyér hideg kelesztéssel: este összekevered, reggel sütöd, és roppan a héja.
Tovább olvasom →Sima tetejű, fodros talpú mandulás macaron fahéjas fehércsokoládé krémmel, a karácsonyi sütistál cukrászdai csemegéje.
Tovább olvasom →Két vékony kakaós piskótalap, közöttük puha, vajas kókuszkrém, a tetején hó gyanánt kókuszreszelék: a retró hókocka egyetlen tepsiben.
Tovább olvasom →Puha belű, ropogós héjú fehér kenyér a kenyérsütőgépből, egy kanál zsírral, és a teteje szépen domború marad.
Tovább olvasom →Kemény, jól nyújtható mézeskalács és tojásfehérjés díszítő cukormáz, ami szépen megköt és nem folyik szét a sütin.
Tovább olvasom →Szalalkálitól felpuffadó, vaníliás régi keksz: napokig eláll a bádogdobozban, karácsonyig ki sem fogy.
Tovább olvasom →Puha belsejű, ropogós héjú kelt sörkifli durva sóval és köménymaggal: hideg sör vagy forralt bor mellé, ahogy a régi falusi pékségből hoztuk.
Tovább olvasom →Omlós alap, sűrű főzött vaníliakrém és puha tejszínhab felhő: egy tepsis retró szelet, ami mindig elfogy.
Tovább olvasom →Puha piskótakocka baracklekvárral és vajkrémmel, rózsaszín cukormázba mártva: a cukrászdai minyon otthon.
Tovább olvasom →