Kedves olvasóim, nagymamámnál az advent mindig a diós csókkal kezdődött. A bejgli és a mézes még várhatott, de a csókot már november végén megsütötte, mert jól eláll a bádogdobozban. Kívül roppanós, belül kicsit ragacsos, és tele van dióval. Ráadásul jó szolgálatot tesz, ha a bejglihez megmaradt tojásfehérje, mert így semmi nem vész kárba.
Adag: 10 · Előkészítés: 25 min · Főzés/sütés: 25 min
Hozzávalók
- 4 db tojásfehérje
- 250 g porcukor
- 1 teáskanál citromlé
- 1 csipet só
- 250 g darált dió
- 50 g durvára vágott dió
Elkészítés
- Melegítsd elő a sütőt 140 °C-ra, két fém sütőlapot bélelj ki sütőpapírral.
- Egy hőálló fémtálban keverd össze a 4 tojásfehérje mennyiségét a porcukorral, a citromlével és a csipet sóval.
- Tedd a tálat enyhén gőzölgő víz fölé, és kézi mixerrel verd 6–7 percig, amíg fényes, kemény, langyos habot kapsz. Vedd le a gőzről, és verd még 2 percig, hogy kicsit hűljön.
- Spatulával óvatosan forgasd bele a darált diót és a durvára vágott diót.
- Két teáskanállal rakj diónyi halmokat a sütőpapírra, egymástól 3 cm távolságra, mert kicsit megnőnek.
- Az előmelegített sütőben süsd 25 percig, amíg a teteje halványbarna és száraz tapintású lesz, a belseje viszont még puha marad.
- Hagyd a sütőlapon teljesen kihűlni, csak utána emeld le a papírról, és tárold jól záródó fémdobozban.
Tippek és változatok
- A tál legyen teljesen zsírmentes, különben a fehérje nem verődik fel.
- Ha teljesen száraz csókot szeretnél, a sütés végén kapcsold ki a sütőt, és résnyire nyitott ajtó mellett hagyd benne még 20 percig.
- Fémdobozban két hétig is eláll, így bátran megsütheted előre.
Remélem, nálatok is ezzel indul a karácsonyi sütés. Jó étvágyat kívánok!



